2015. szeptember 29., kedd

2.Fejezet

Lina szemszöge:

Észrevettem,amint a húgom értetlenkedve nézett engem meg Lout.
Nem szóltam semmit,hagytam még felfogja a dolgokat.
Kézen fogtam,és elindultam vele a napppali felé.
Odabent 5 fiú üldögélt egy kanapén.
-Fiúk!-szólt neki a mellettem álló fiú.-Hagy mutassam be nektek a Clar lányokat!
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.-Lina vagyok,ő meg Lenna.
-Sziasztok!-örvendeztek minket.
-Ő az a lány,akinek ma neki futottam véletlenül.
-Vagyis onnan ismeritek egymást?!Erről miért nem meséltél?-emelte fel hangját a testvérem.
-Óóó...Drágaságaim,ezt megvitatjátok később,viszont most üljetek le mellém mesélni mamgatokról!-beszélt hozzánk Zayn.
-Persze!Mondjad mire vagy kíváncsi?
-Úgy mindenre?!
-Rendben.
Nem tétováztam.Belekezdtem szépen lassan,értelmesen számoltam be,hogy hogyan is kerültünk Londonba.
Mindenki tekintete rám szegeződött,amitől eléggé elpirultam.
Kis idő múlva a srácok is  illedelmesen beavattak minket az életükbe.

2 óra múlva:

-Jössz táncolni?-szegezte fel a kérdést Harry.
-Nem igazán tudok bármennyire szeretnék veled.-bigyesztettem le a fejem.
-Szerinted én?
-Mivel énekes vagy,híres vagy,és...
-És mi?Hagydd abba!Attól,hogy híres vagyok,ugyan az az ember vagyok,mint te!Hibázhatok!-fogta meg a kezem,és egy bíztató mosolyt küldött felém.
A nappali közepén táncoltunk.Hirtelen fura érzés vett körül.Fura érzés,ami megmagyarázhatatlan.
Boldog voltam.Tudtam az okát,de még se mertem magamnak bevallani,pedig ott állt előttem.
Lehet,hogy bele...
A gondolat menetemet,egy hang törte meg.
-Lina?Hahó?Itt vagy?-integetett a szemem előtt a göndör ismerősöm.
-Igen!Igen!Mondjad?
-Nézdd őket,összeillenének!-bökte a fejét Niallre meg Lennará.
-Ismerem ezt a nézését!Bejönn neki a haverod.
A válaszomra Harry csak mosolygott.
Táncoltunk még egy időig,utána mi is a többiekhez csatlakoztunk,akik felelsz vagy merszet játszottak.
-Ti is beálltok?-tette fel Liam.
-Miért is ne?-kérdeztem vissza.
A játék közben már jóskán bevoltunk csípve.
Az üveg Haroldnál állt meg,aki mellettem ült.
-Felelek!-hangzott el a szó.
-Tetszik  neked ez a leányzó?-hülyült felém Louis a pimasz tekintetével.
Éreztem magamon a többiek pillantását.Ránéztem,mire ő elkapta a fejét.Sose éreztem magam még ilyen ciki helyzetben.Láttam rajta,hogy erre a kérdésre nem igazán volt felkészülve.Kínos csönd zuhant a nappalira.
-Válaszolnál?-kérdezte meg tőle a húgom.
-Lenna úgy se fog!-vette be a durcit a csíkos pólós,mire ő beszédre nyitotta a száját.
-Igen!-sóhajtotta megkönnyebülten.
-Tudtaaaaam!-ugrott fel Zayn mellől a fiú.-Egyszer megháláljátok ezt a kérdést!
-Vicces vagy!-mondta zavarodottan a göndörke.-Fáradt vagyok már.
-Ami azt illeti mi is.-értettünk vele egyet.
-Mi lenne,ha összecsapnánk valami kaját,utána meg alvás?-nézett ránk a szöszi.
-A kis haspók!-nevettem fel.-De sajnos nekünk lassan indulnunk kénne.
-Maradjatok még,később hazaviszünk titeket!Vagy tudok jobbat...Itt aludtok!!!-jelentette ki Zayn.
-Kizárt!Nem akarunk zavarni.
-Na kérlek nővérkém?!-eresztette rám boci szemeit Lenna.
-Ahjjj...Jól van.-bólintottam rá.

20 perc múlva:

Gyorsan lefürödtem,aztán elindultam a szobám felé,amit a fiúk mutattak.Benyitottam,és ő állt ott egy pólóval a kezében.
-Ezt neked hoztam.Remélem jó lesz rád pizsiként.-húzta széles mosolyra a száját.
-Köszönöm.Igazán kedves gesztus tőled.
Tekintettünk egymásra vándorolt.Mind a ketten elpirultunk.
-Most mennem kell,nem akarok zavarni.Jó éjszakát!-nyomott puszit az arcomra.
-Neked is Harry.
Ahogy kiment,bebújtam a takaró alá,és a gondolataimba merültem.

02:05 volt az idő.Bárhogy próbáltam nem ment az alvás.Felkelltem az ágyből,mire elindultam egy másik szobába,ahova szívem húzott.Bekopogtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése